ÉLET-TÁNC:
Kedves Zoli!
Nagy várakozással vágtam bele a hétvégébe, hiszen rendszeresen igyekszem az egyszerű fizikai sík helyett összetettebben szemlélni a történéseket, és ennek érdekében spirituális alkalmakon részt venni. Amitől igazán kíváncsi voltam, hogy a táncot, mozgást és a mélyebb felismeréseket ígérte összekapcsolni a program.
Amit tapasztaltam és tapasztalok azóta is leginkább egy önmagamba vezető csigalépcsőhöz hasonlít. Voltak olyan a világ, és önmagunk működését leíró infók, amikről már hallottam tőled is korábban, mégis új fénybe kerültek. Összeálltak dolgok, valahogy azt éreztem (ami rendszeres spirituálisan nyitott helyzetekben és csoportoknál) hogy az együtt lévők összeadott energiái, akár csak jelenlétük kapcsán is, felerősítik az energiaáramlást, mintha nyitottabbak lennének az égi kapuk, tehát mindenképp együtt, közösen gondolkodva, beszélgetve mélyebbre jutunk saját felismeréseinkben. Ami szintén nagyszerű volt, hogy semmiben nem volt erőszak, mindenki annyit osztott meg magából, amennyit akart, és persze a második napra érezhető volt az oldódás, nyitottság. Együtt, de egymást nem korlátozva engedhettük be az új tudást.
Nehéz a megélést megfogalmazni, mert sok minden annyira mélyen játszódott bennem, hogy nem önmagában Heuréka-élményként éltem meg. Legpontosabban úgy tudnám elmondani, hogy egy-egy mondattól egyszercsak mint a kirakós darabja, összeállt bennem egy-egy teljes szerkezet. Mintha egyetlen puzzle darab nélkül az egész értelmetlen lett volna, s ezt az utolsó darabot tette bennem helyre a hétvége. Vagy mintha egy hídból csupán egy tégla hiányzik, mégis anélkül nem lehet átmenni rajta, most pedig már igen. :-)
A megélésem hihetetlenül pozitív volt, mintha eddig egy miliméterről, oldalról figyeltem volna egy szőnyeg mintázatát, most pedig felállva felülről látom kirajzolódni a mintát. Leginkább két most megfogalmazható tudás, érzés erősödött meg bennem, az egyik, hogy minden, ami korábban történt velem, valamilyen sajátos módon vezérelt ide, hogy a tapasztalatokat szűrjem le, de hogy a múltnak semmilyen szinten nem kell hogy béklyói legyenek, hiszen a jövőtől nem félhetünk csak a múlt sérüléseit vetíthetjük előre, pedig az elengedéstől szó szerint is könnyebbé válhatunk. Másrészt megerősített abban, hogy valóban mi alkotjuk önmagunkat, vonzzuk be a helyzeteket, így ha önmagunkat alábecsüljük, az univerzum egyre másra olyan helyzeteket nyújt, hogy észrevegyük, önmagunkat kell szeretnünk, értékelnünk, és igenis szembe kell nézni a helyzetekkel, félelmekkel, elengedésekkel.
Tánc megélés: Az elején kevésnek éreztem a mozgást, de persze tudtam, hogy nem egy hagyományos mozgás ws izomfáradtság szintjét fogom tapasztalni. A mozgásos játékokba könnyedén, kacagva merültem bele, nagyon mély élményeket hozott pl: a születés megélése, vagy a játék, amiben eljátszottuk a petesejtet és a hímivarsejtet, vagy a csemcsemő járni tanulását. :-D Mozgás szinten, bár eddig is nagy élvetettel táncoltam, egyfajta egység érzetet élek meg, mintha feltöltöttem volna mostmár minden sejtemet, s ettől még összehangoltabb, harmónikusabb a mozgásom.
Ehhez persze olyan segítő vezető kell, mint Te, hihetetlen tudással és figyelemmel vezettél minket végig a két napon, minden rezdüléseddel figyelve, hol döntjük éppen ki saját régi hitünk tartóoszlopait, ám mindig mellénk álltál, hogy nehogy a fejünkre essen a kupola. Szerintem mindenkinek hasznos lehet a két napos program, aki táncol, annak pláne, s mivel úgyis mindig éppen annyit kapunk az univerzumtól, amennyit elbírunk, és ami segít előre lépni, nagyon örülök, hogy belevágtam! :-D"
T. H. :-)
Kedves Zoltán!
Gratulálunk a pénteki fergeteges fellépésetekhez.
Szeretném megkérdezni, hogy a kezdő csoporthoz csatlakozhatna-e a 11 éves lányom, mert
nagyon megtetszett neki ez a mozgásforma.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szép napot ! :-))))
Etelka
Kedves Zoltán!
Engedd meg, hogy mégegyszer köszönetet mondjak neked, amiért
elfogadtad a meghívásomat és ilyen szuper előadást nyújtottál az
embereknek. A visszajelzések mind azt igazolják, hogy nagyon-nagyon
tetszett nekik mind az egész műsor, mind a Te előadásod! Mi is
élvezettel néztük onnan a színpadról. A fináléban pedig nagyon jó
ötlet volt Tőled az a közös tánc, az is nagyon jól sikerült. Szóval,
köszönöm!
További sok sikert a munkádban,
Üdvözlettel: A.
Drága Zoli!
Valami hatalmas energiát festettél bele a körmömbe, mert nemcsak gyönyörű, de tiszta varázslat is van benne! Mindenki,
akivel csak találkoztam tegnap, megjegyezte, hogy milyen gyönyörű!!!
A lányok is jönni akarnak hozzád, manikűrre, lakkozásra (volt, aki pont ilyent szeretne, mint az enyém), pedire, szólj, egy időpontért.
Olyan különleges érzés ez a szépség, öröm ránéznem a kezemre, mintha minden pillanatban, amikor véletlenül ránézek, külön ajándékot kapnék,
elolvadok. De tudod, ez nemcsak az esztétikai szépség, hanem az a szeretet, amivel megalkottad, és amit beletöltöttél.
Szeretet Irántam , és szeretet a hivatásod iránt!! Tiszta dilemmában vagyok, mert ez olyan gyönyörű, hogy legszívesebben mindig hordanám,
de közben alig várom, hogy milyen műalkotást ajándékozol rám legközelebb.
Köszönöm, hogy a szíved szavát követve megéled ezt a hivatást is, és megajándékozol mindezzel minket és önmagadat!
Legyen napsütéses napod!!!
Nagy ölelés: D.D.V.
Kedves Zoli!
Voltam egy előadásodon, Köszönöm neked az élményt amivel gazdagabb lettem! Csodálatos dolog amit a színpadon tudsz művelni.
Bár sok szomorúság ért, mégis az előadásodon végig csak örömöt éreztem! Elvarázsolt a világod és a művészeted. Megajándékoztál egy szomorú embert némi boldogság érzettel, " és irigységgel is" bár én lennék képes valami hasonlóra!
Köszönöm neked: I. Mária
Kedves Zoli!
Köszönöm a válaszodat, megtisztelve érezném magam, ha feltennéd az oldaladra! ... De a te előadásod mégis csodás, imádom. Szeretem nézni, mert melegséggel tölt el. Csodálatos tehetségnek tartalak! " Irigyellek is!" Jó értelemben. Tudom a körülöttem ülők is csodáltak! Ez neked nem lehet új, Te ezt pontosan tudod.
Ajándék amit adhatsz az embereknek, köszönet érte!!
Sok szerettel Marika!
Magamról, köszönettel Neked!
Azt hittem nem tudok táncolni. Találkoztam Veled és megmutattad, hogy nem kell tovább azt hinnem, hogy nem tudok.
Táncoltunk.
Nem gondolkoztam, csak voltam, és megengedtem magamnak, hogy Nő legyek. Addig azt hittem, hogy Nőként léteztem, de rájöttem, hogy eddig csak akartam nőként létezni. Megláttam a különbséget, az akarni létezni, és a létezni között.
Már nem féltem, és nem akartam megfelelni.
Akkor és ott tudattalanul felszabadítottam a bennem lévő Férfit is, és félelmek nélkül élveztem azt amit kaptam Tőled, megengedtem hogy adhassál nekem.
Itt kezdődött ez a történet.
Másnap már nem léteztem csak féltem. A "mit gondol a többi ember" összes gátja az utamban állt, a "nőként akarok létezni" akarása nem értette, hogy már nem kell többé akarni, hiszen ott van a Nő, és az "elnyomott Férfi" minden sajnálatával üldözött. Ezek az érzések félelemből beköltöztek a szégyen legsötétebb köntöse alá. Hirtelen a pokolban találtam magamat, ami által megláthattam, ha van ilyen rossz akkor van ilyen jó is. Van minden. Csak mi döntjük el hogy melyiket választjuk.
Választottam.
Tudatos lettem a Nőre. Jó nőként mentem haza. Azt hittem a Férjem majd ezt érzi, és csoda lesz otthon is minden pillanat, mint amikor táncoltunk. Csak hittem. Nem értettem mi történik. Semmi mást nem éreztem belőle csak a félelmet és az elutasítást. Hagytam. Gondoltam majd megnyugszik egyszer. én közben azt hittem velem minden rendben, és a kivülálló nyugalmával szemléltem őt. Időt adtam neki. Közben nagy boldogság hittel teltek a napjaim, egészen addig amíg ismét találkoztam Veled. Most nem táncoltunk.
Beszélgettünk.
Nem értettem mit akarsz mondani nekem. Nem értettem miért mondod, hogy megint a hitem csapdájába estem. Nem értettem semmit, de nem is akartam megérteni, nem is hittem semmit, és nem is akartam hinni, csak hagytam.
Hagytam hogy beszélj. Beszélj a bennem élő Férfiról, akire nem vagyok tudatos, aki fél, aki harcol, akit elnyomok. Beszélj arról, hogy én mint, Férfi, riválisként állok a férjem előtt, és ezáltal hogyan állok saját magam útjában.
összeállt a kép.
Nem gondolkoztam, csak hagytam, hogy megtörténjen. Egyszerre Nő lettem és Férfi. Hazajött a férjem. Semmit nem szóltam, csak léteztem. Már nem utasított el, már nem éreztem hogy fél. Csak szerettük egymást, magunkat. élveztük a pillanatot. Szavak nélkül mindent megbeszéltünk. Szerelmeskedtünk a testünkkel, és szerelmeskedtünk a lelkünkkel is. A kielégülésről eddig hittem valamit, többek közt azt hogy tudom mi az. Most már nem hiszek róla semmit, így megtapasztalhatom. Nincs ő nincs én, nincs idő, nincs tér, nincs semmi és ez a minden.
Szeretettel: E.
Kedves Zoli!
Jó egy éve járok hozzád hastáncolni.
Több éve kezdtem el a táncot, 3 oktatónál jártam, mindegyiküknél tanultam mozdulatokat, de azt az igényességet amit te leadsz órákon,
azt egyiknél sem kaptam meg.
A MOZDULATOK RÉSZLETES, RAJZZAL IS FELVÁZOLT MAGYARÁZATÁT, A KLASSSZIKUS ALAPOKAT,
A SZAKNYELVBEN HASZNÁLT MOZDULATNEVEKET (FRANCIA, ANGOL, ARAB), AMI ÁLTAL BŐVÜLT A TUDÁSOM, ÉRTEM ÉS TUDOM AZOKAT.
Magabiztossá tesz, ha olyan workshopra kerülök, ahol a tanár ezeket a kifejezéseket használja.
Az emberi oldal felől a táncoktatásod által a nőiességem, megsokszorozodott, a környezetemben élők visszaigazolásával.
NŐ VAGYAK A JAVÁBÓL! ÉS EZEN MÉG EMELTÉL! FÉRFI TANÁRKÉNT OLYANRA IS FIGYELSZ AMIT ADDIG MAGAM SEM GONDOLTAM,
AMIT AZÓTA BEÉPÍTETTEM MÉG A HÉTKÖZNAPJAIMBA IS!
Az órán elsajátított, tánc tananyag, ha kell a hasonlatokkal magyarázott mozdulatok, a kapcsolódó spiritúális háttéranyag hozzáfűzésével,...
utána rögtön megértettem a mozdulatot hogy kell csinálni, nem is volt olyan nehéz mint elsőre.
A SOK PLUSZ, AMIT AZ ÓRÁKON BEVISZEL, A BEMUTATÁS, JAVÍTÁS... SZÓVAL ÚGY MEGYEK HAZA "NA EZ OKÉ VOLT! MIKOR IS LESZ A LEGKÖZELEBBI ÓRA?!"
Igen, és még SZÁMOMRA NAGYON FONTOS TÉNYEZŐ A KÖRNYEZET ÉS A TISZTASÁG!!! A KÚLTÚRÁLT KÖRÜLMÉNYEK, NAGYTEREM TÜKÖRREL, ZUHANYZÓ,
KÜLÖN ÖLTÖZŐSZEKRÉNYEK.
SZÓRÓL-SZÓRA, SZÍVBŐL ÍRTAM MINDEZT. AZT GONDOLOM A TANÍTVÁNYOK, KÖZTÜK ÉN IS, SOKAT KÖSZÖNHETNEK NEKED.
SZÓVAL....KÖSZÖNÖM!
Sok szeretettel: Sz.P.Csilla
Kedves Zoli!
Szeretnék néhány szóval köszönetet mondani Neked és Tanítványaidnak azért a felejthetetlen, csodás estéért, amit kaptunk Tőletek!
Tolmácsolom Krisztike és családja jókívánságait.
Mikor a fenyő illata megérinti a szívünk, ezen az estén kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást csak boldogok lenni, és másokért a szokottnál is többet tenni.
A rohanó világban megkoptak a fények, halványak a hitek és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást csak hinni a szóban, őszintén szeretni és bízni a jóban.
Őrizzük meg a karácsony fényét és őrizzük szívünkben a szeretetben való hitünk reményét!
Nagyon Boldog Karácsonyt!
Köszönjük szépen!
Szeretettel: Krisztike és Családja
